erdélyi
kertészeti portál







Erdélyi kertészeti cégkatalógus

































Top Gardening Exotic Flowers Plants  Seeds
All Gardening Sites




Szaporítások ideje
2007. július 01. vasárnap
Share this!
ImageAz esõ valahogy elkerüli legtöbb gazda kertjét, legalábbis ezt állapította meg több ismerõs, aki arra panaszkodik , hogy még kapálni sem tud a kertben, mert nagyon száraz a talaj.

Az a kevés esõ, ami hullott, csak tömörítette a talajt.

Kapálni vagy öntözni?

A kertben azokon a helyeken, ahol nem ér össze a növényzet levele, és nem árnyékolja be a sorközöket, ajánlatos rendszeresen kapálni. A szakma a görbe fogú kapát ajánlja a nyári talajlazításra, de persze megteszi a közönséges kapa is. Ilyenkor a kapálás célja a talaj szellõztetése, de a hajszálerek összetörése is fontos, ugyanis a talajból ezeken át párolog el a nedvesség. A vékony, szemmel nem látható vízlevezetõ rendszer „megrongálásával” a földben tovább marad meg a talajnedvesség, tehát ritkábban kell öntözi. Nem mellékes a gyomnövények gyökérzetének a megsemmisítése vagy a csíranövények eltávolítása, kikapálása sem. Természetesen a kapálás nem helyettesítheti teljes egészében az öntözést, csupán a locsolások számát csökkenthetjük. Tipp: A nedvességet megtarthatjuk, ha a növények köré földet húzunk. A paradicsom, az uborka, a paprika, a káposzta és a bab erõsebb lesz, és járulékos gyökereket is nevel, ha a tövük köré földet halmozunk. A kupac a növény mellett a vizet is jobban tartja.

Júliusi tápanyagpótlás

A vetés elõtt az ágyásokba juttatott alaptrágyából már jócskán „fogyasztottak” a növények. A hosszú tenyészidejû fajtáknál most nyár közepén idõszerû a tápanyagpótlás. A paprika, a paradicsom és az uborka sok vizet meg tápanyagot igényel. Ne az egyszerre kijuttatott vízmennyiség növelésével, hanem a gyakoribb öntözéssel és a fejtrágyázással próbáljunk ennek eleget tenni. Az öntözést és az esetleges permetezést hangoljuk össze, hogy közvetlenül a vegyszeres kezelés után ne locsoljunk. A hosszú tenyészidejû káposztafélék esetében, amelyeket késõ õszi betakarításra ültetnek, most idõszerû a fejtrágyázás. Mit mikor: Fõleg nitrogénbõl és káliumból igényelnek többet ilyenkor nyáron, amit az alaptrágyázással nem lehet biztosítani a vetés elõtt. Késõbb, 3-4 hét múlva ismételjük meg a káposzta fejtrágyázását. A dughagymát ne, de a magról nevelt vöröshagymát még lehet fejtrágyázni. Ne halasszuk késõbbre, a hónap végére vagy a következõ hónap elejére, mert a kései fejtrágyázás késlelteti a visszahúzódást és rontja a tárolhatóságot. A levéltrágyák (folyékony trágyák) közül a zöldségfélékre készítettekbõl vásároljunk, és olyanokból, amelyekben vas is van, pl. a Floravit, a Fertina vagy a Wuxal...

A fehér liliom szaporítása

A liliomok közül nálunk legismertebbek a fehér virágúak. Vidékünkön a fehér liliom és a királyliliom a legelterjedtebb. A fehér liliom júniusban nyílik. Illatos virágtölcséreit az 1–1,5 méter magas szár felsõ harmadán hozza. A királyliliom valamivel alacsonyabb, 0,5–1 méter magas szárú. A virágtölcsér belseje sárgás, kívül alig látható árnyalatban pirossal befuttatott, június végén–július elején virágzik. Az idén azonban mindkét liliom korábban hozta bimbóit. A hagymákon a pikkelylevelek hónaljában fiókhagymák fejlõdnek. A hagymája a fokhagymára emlékeztet. A hagymapikkelyekrõl és a fiókhagymákról szaporíthatók. A fehér liliomot (Lilom candidum) július végétõl, a királylilomot (L. regale) pedig õsszel lehet fiatalítani. A hagymák felszedése után a fiókhagyma azonnal kerüljön vissza földbe, az új helyére. Az ültetési mélység 20 centi legyen. Leválasztott erõsebb hagymák azonnal állandó helyükre ültethetõk, a gyengébbek pedig edényben elõnevelhetõk. A kisebb hagymák homok és kerti föld keverékében elõsödhetnek. A kifejlett liliomhagymák az átültetés után legalább 3 évig maradhatnak az ágyásban, de 5-6 évig is szépen virágoznak. Késõbb már kisebb és kevesebb a virágtölcsér. Néhány év után a földben már nincs elegendõ tápanyag, mert a sok fiókhagyma elvonja a tápot és a vizet, de a talaj is tömörödött lesz körülötte.

A mocsári nõszirom szaporítása

Az Iris fajnak több száz változata ismert. Legtöbbjük május-júniusban virágzik. A magtokokat nem érdemes a virágzás után fejlõdni hagyni, mert nagyon sok tápanyagot vonnak el a növénytõl, érdemesebb tõosztással szaporítani. Most júliusban a sárga virágú mocsári nõszirom (Iris pseudacorus) tövét kell szétosztani. Legegyszerûbb 2 villával szétfeszíteni, mert így nem sérülnek a gumók annyira, mint amikor ásóval vágjuk.

Kétnyáriak vetése

Kétnyárinak nevezzük azokat a növényeket, amelyek életciklusa 2 évig tart. A vetés évében csak kisebb lombot, mindössze néhány levelet nevelnek, esetleg virágzanak is (százszorszép, árvácska), de az igazi virágpompa csak a következõ évben van, illetve ekkor hoznak szaporításra alkalmas magot, majd elhalnak. A kétnyáriak többsége több évig él, de nem érdemes az elsõ maghozás után tovább tartani, mert a virágzásban visszaesik. A talajelõkészítés elõtt az ágyásból szedjük fel az elõvetemény gyökereit. Ha kell, ássuk is fel a területet. Porhanyítsuk a talajt, és tartsuk nedvesen. Az elsõ hetekben permetszerû öntözéssel tarthatjuk egyenletesen nedvesen a talajt. Ezzel megelõzhetõ a szárazság okozta kár a csírákon. A kétnyári virágokat lassan és gyorsan fejlõdõkre osztották. A lassú növekedésûek: a sárga viola (Cheiranthus), a mályva (Althaea), a harangvirág (Campanula), a gyûszûvirág (Digitalis), a szegfûk (Dianthus caryophyllus) közül a Grenadin szegfû, a Margit szegfû és a Bécsi törpeszegfû. A gyorsan fejlõdõk a százszorszép (Bellis), a szakállas vagy törökszegfû (Dianthus barbatus), a habszegfû (Silene pendula), a nefelejcs (Myosotis alpestris) és az árvácska (Viola tricolor). A lassú fejlõdésûeket már júniusban is el lehet vetni, de legkésõbb július végéig. A gyorsabban csírázók vetési ideje július vége, legkésõbb augusztusban kerüljön földbe a mag. A vetés idejét úgy válasszuk, hogy a fagyok beálltáig a növények begyökeresedjenek. Vethetünk szabadföldi palántaágyba, de legjobb, ha hidegágyba vagy kihûlt melegágyba kerül a mag. Mivel a vetés ideje a meleg nyári hónapokra esik, üveg alatt jobban tudjuk a magvaknak a csírázáshoz szükséges nedvességet biztosítani. A csírázási százalék így nagyobb lesz. Az apró magvúakat, mint az árvácska, nem kell a vetés után földdel takarni, hanem csak a csírázáskor finom, apró földet rostálunk rá. Legtöbb kétnyárinál a vetés utáni 4-5. héten tûzdelhetõ át a kis palánta. A megerõsödött növényeket õsszel vagy kora tavasszal rakjuk át végleges helyükre. Az erõs és jól begyökeresedett növények a téli hideget takarás nélkül is kibírják. Ha a növények gyengék, vagy a begyökeresedés nem volt megfelelõ, lombbal vagy félérett trágyával az erõs fagyok elõtt novemberben takarjuk le az ágyást. Amint lehet, már február végén, a takaróanyagot vegyük le, mert a kétnyáriak a lombozatukat a tél folyamán is megtartják, és ha sokáig vannak takaró alatt, a levélzet elpusztul.

HEGEDÛS Erika,csaladikor.co.yu
Hozzászólások (0)add
Szólj hozzá Te is!
quote
bold
italicize
underline
strike
url
image
quote
quote
Smiley
Smiley
Smiley
Smiley
Smiley
Smiley
Smiley
Smiley
Smiley
Smiley
Smiley
Smiley

security image
Írd be a képen látható karaktereket


Copyright 2007. All Rights Reserved.
busy
 
< Előző