| Szaporítások ideje |
| 2007. július 01. vasárnap | |
  Az esõ valahogy elkerüli legtöbb gazda kertjét, legalábbis ezt állapította meg több ismerõs, aki arra panaszkodik
, hogy még kapálni sem tud a kertben, mert nagyon száraz a talaj.
Az a kevés esõ, ami hullott, csak tömörítette a talajt. Kapálni vagy öntözni? A kertben azokon a helyeken, ahol nem ér össze a növényzet levele, és nem árnyékolja be a sorközöket, ajánlatos rendszeresen kapálni. A szakma a görbe fogú kapát ajánlja a nyári talajlazításra, de persze megteszi a közönséges kapa is. Ilyenkor a kapálás célja a talaj szellõztetése, de a hajszálerek összetörése is fontos, ugyanis a talajból ezeken át párolog el a nedvesség. A vékony, szemmel nem látható vízlevezetõ rendszer „megrongálásával” a földben tovább marad meg a talajnedvesség, tehát ritkábban kell öntözi. Nem mellékes a gyomnövények gyökérzetének a megsemmisítése vagy a csíranövények eltávolítása, kikapálása sem. Természetesen a kapálás nem helyettesítheti teljes egészében az öntözést, csupán a locsolások számát csökkenthetjük. Tipp: A nedvességet megtarthatjuk, ha a növények köré földet húzunk. A paradicsom, az uborka, a paprika, a káposzta és a bab erõsebb lesz, és járulékos gyökereket is nevel, ha a tövük köré földet halmozunk. A kupac a növény mellett a vizet is jobban tartja. Júliusi tápanyagpótlás A vetés elõtt az ágyásokba juttatott alaptrágyából már jócskán „fogyasztottak” a növények. A hosszú tenyészidejû fajtáknál most nyár közepén idõszerû a tápanyagpótlás. A paprika, a paradicsom és az uborka sok vizet meg tápanyagot igényel. Ne az egyszerre kijuttatott vízmennyiség növelésével, hanem a gyakoribb öntözéssel és a fejtrágyázással próbáljunk ennek eleget tenni. Az öntözést és az esetleges permetezést hangoljuk össze, hogy közvetlenül a vegyszeres kezelés után ne locsoljunk. A hosszú tenyészidejû káposztafélék esetében, amelyeket késõ õszi betakarításra ültetnek, most idõszerû a fejtrágyázás. Mit mikor: Fõleg nitrogénbõl és káliumból igényelnek többet ilyenkor nyáron, amit az alaptrágyázással nem lehet biztosítani a vetés elõtt. Késõbb, 3-4 hét múlva ismételjük meg a káposzta fejtrágyázását. A dughagymát ne, de a magról nevelt vöröshagymát még lehet fejtrágyázni. Ne halasszuk késõbbre, a hónap végére vagy a következõ hónap elejére, mert a kései fejtrágyázás késlelteti a visszahúzódást és rontja a tárolhatóságot. A levéltrágyák (folyékony trágyák) közül a zöldségfélékre készítettekbõl vásároljunk, és olyanokból, amelyekben vas is van, pl. a Floravit, a Fertina vagy a Wuxal... A fehér liliom szaporítása A liliomok közül nálunk legismertebbek a fehér virágúak. Vidékünkön a fehér liliom és a királyliliom a legelterjedtebb. A fehér liliom júniusban nyílik. Illatos virágtölcséreit az 1–1,5 méter magas szár felsõ harmadán hozza. A királyliliom valamivel alacsonyabb, 0,5–1 méter magas szárú. A virágtölcsér belseje sárgás, kívül alig látható árnyalatban pirossal befuttatott, június végén–július elején virágzik. Az idén azonban mindkét liliom korábban hozta bimbóit. A hagymákon a pikkelylevelek hónaljában fiókhagymák fejlõdnek. A hagymája a fokhagymára emlékeztet. A hagymapikkelyekrõl és a fiókhagymákról szaporíthatók. A fehér liliomot (Lilom candidum) július végétõl, a királylilomot (L. regale) pedig õsszel lehet fiatalítani. A hagymák felszedése után a fiókhagyma azonnal kerüljön vissza földbe, az új helyére. Az ültetési mélység 20 centi legyen. Leválasztott erõsebb hagymák azonnal állandó helyükre ültethetõk, a gyengébbek pedig edényben elõnevelhetõk. A kisebb hagymák homok és kerti föld keverékében elõsödhetnek. A kifejlett liliomhagymák az átültetés után legalább 3 évig maradhatnak az ágyásban, de 5-6 évig is szépen virágoznak. Késõbb már kisebb és kevesebb a virágtölcsér. Néhány év után a földben már nincs elegendõ tápanyag, mert a sok fiókhagyma elvonja a tápot és a vizet, de a talaj is tömörödött lesz körülötte. A mocsári nõszirom szaporítása Az Iris fajnak több száz változata ismert. Legtöbbjük május-júniusban virágzik. A magtokokat nem érdemes a virágzás után fejlõdni hagyni, mert nagyon sok tápanyagot vonnak el a növénytõl, érdemesebb tõosztással szaporítani. Most júliusban a sárga virágú mocsári nõszirom (Iris pseudacorus) tövét kell szétosztani. Legegyszerûbb 2 villával szétfeszíteni, mert így nem sérülnek a gumók annyira, mint amikor ásóval vágjuk. Kétnyáriak vetése Kétnyárinak nevezzük azokat a növényeket, amelyek életciklusa 2 évig tart. A vetés évében csak kisebb lombot, mindössze néhány levelet nevelnek, esetleg virágzanak is (százszorszép, árvácska), de az igazi virágpompa csak a következõ évben van, illetve ekkor hoznak szaporításra alkalmas magot, majd elhalnak. A kétnyáriak többsége több évig él, de nem érdemes az elsõ maghozás után tovább tartani, mert a virágzásban visszaesik. A talajelõkészítés elõtt az ágyásból szedjük fel az elõvetemény gyökereit. Ha kell, ássuk is fel a területet. Porhanyítsuk a talajt, és tartsuk nedvesen. Az elsõ hetekben permetszerû öntözéssel tarthatjuk egyenletesen nedvesen a talajt. Ezzel megelõzhetõ a szárazság okozta kár a csírákon. A kétnyári virágokat lassan és gyorsan fejlõdõkre osztották. A lassú növekedésûek: a sárga viola (Cheiranthus), a mályva (Althaea), a harangvirág (Campanula), a gyûszûvirág (Digitalis), a szegfûk (Dianthus caryophyllus) közül a Grenadin szegfû, a Margit szegfû és a Bécsi törpeszegfû. A gyorsan fejlõdõk a százszorszép (Bellis), a szakállas vagy törökszegfû (Dianthus barbatus), a habszegfû (Silene pendula), a nefelejcs (Myosotis alpestris) és az árvácska (Viola tricolor). A lassú fejlõdésûeket már júniusban is el lehet vetni, de legkésõbb július végéig. A gyorsabban csírázók vetési ideje július vége, legkésõbb augusztusban kerüljön földbe a mag. A vetés idejét úgy válasszuk, hogy a fagyok beálltáig a növények begyökeresedjenek. Vethetünk szabadföldi palántaágyba, de legjobb, ha hidegágyba vagy kihûlt melegágyba kerül a mag. Mivel a vetés ideje a meleg nyári hónapokra esik, üveg alatt jobban tudjuk a magvaknak a csírázáshoz szükséges nedvességet biztosítani. A csírázási százalék így nagyobb lesz. Az apró magvúakat, mint az árvácska, nem kell a vetés után földdel takarni, hanem csak a csírázáskor finom, apró földet rostálunk rá. Legtöbb kétnyárinál a vetés utáni 4-5. héten tûzdelhetõ át a kis palánta. A megerõsödött növényeket õsszel vagy kora tavasszal rakjuk át végleges helyükre. Az erõs és jól begyökeresedett növények a téli hideget takarás nélkül is kibírják. Ha a növények gyengék, vagy a begyökeresedés nem volt megfelelõ, lombbal vagy félérett trágyával az erõs fagyok elõtt novemberben takarjuk le az ágyást. Amint lehet, már február végén, a takaróanyagot vegyük le, mert a kétnyáriak a lombozatukat a tél folyamán is megtartják, és ha sokáig vannak takaró alatt, a levélzet elpusztul. HEGEDÛS Erika,csaladikor.co.yu Hozzászólások
(0)
Copyright 2007. All Rights Reserved. |
| < Előző |
|---|