erdélyi
kertészeti portál







Erdélyi kertészeti cégkatalógus

































Top Gardening Exotic Flowers Plants  Seeds
All Gardening Sites




Nyári tennivalók a kertben
2007. július 01. vasárnap
Share this!
ImageA június hónapban beköszöntő nyárral együtt érkezik el a nyáron idõszerű kerti teendők sora is. Júliusban a korai érésű gyümölcsök már javában szüretelhetők. Augusztusban a különféle termésbegyűjtések mellett olyan fontos kerti tennivalók is adódnak, amelyek a későbbiekre ugyancsak jelentős kihatással lesznek.

JÚNIUS

A fák törzsén vagy a tövüknél újból és újból kitörhetnek olyan sarjhajtások, amelyeket le kell vágni, lehetőleg az eredési helyüknél, tőben, amihez, ha szükséges, ki kell bontani mélyen a földet. A rózsák, az orgonatövek, a babarózsák, vagy más szemzett-oltott díszcserjék alanyrészéből előtörő úgynevezett vadhajtásokat is mindig ki kell vágni tőből, ahányszor csak előbújnak.

A gyümölcsfák zöld hajtásait is érdemes korrigálni. A rossz irányba növő, párhuzamosan fejlődő ikerhajtások mindegyikét tövüknél metsszük le. A túl sűrűn álló hajtásokat is ritkítsuk meg, hogy közel egyenletes térállásba kerüljenek. Különösen fontos az egyenletes (1) hajtás-elhelyezkedés a még átalakítás alatt lévő fiatal fák koronájánál. Metsszük le azokat a csonkokat is, amelyek az alsóbb rügyek kéreghajtásai miatt keletkeznek.

Ha már megszűnt a gyümölcskezdemények természetes, tisztuló hullása, a még mindig egymást érőket megritkíthatjuk (2) úgy, hogy a gyümölcscsomókból a két-három legfejlettebb megmaradjon. A baracknál addig kell befejezni a feleslegesnek látszó gyümölcskezdemények leszedését, amíg magjuk csonthéja meg nem keményedik. A kajszi fák terméssel megterhelt ágait már most célszerű alátámasztani villás végződésű ággal.

Tegyük rendbe a letermett szamócást. A szamócatöveken kifejlődő indanövények közül csak azokat hagyjuk legyökeresedni, amelyeket a már hároméves vagy idősebb szamóca helyébe akarunk telepíteni. Az új telepítésű fák alját szármaradványokkal, esetleg szalmával beszórva takarjuk a kiszáradás ellen és ha szükséges, öntözzük is. Szórjuk ki az utolsó adag nitrogén műtrágyát is (2-3 dkg m2-enként) a gyümölcstermő növények területére és sekélyen kapáljuk be.

A szőlőnél a megbomlott első kötözések igazítása mellett a második kötözés is időszerű. A lelógó, egymásra hajló hajtások széthúzása és felkötözése "legyezőszerűen" a páros huzalos támrendszerű szőlőknél is hasznos, mert így egyenletesen kapnak napfényt.

Időszerű a levelek hónaljában képződött hajtások visszacsípése is a második-harmadik levelük felett. Ha nincs elég eső, a szőlőt is érdemes öntözni. A veteményesben legfontosabb továbbra is a növények öntözése, és az ezt követő porhanyító, gyomtalanító sekély kapálás.

Még nem késett el az őszi és téli retek vetése, az őszi érésű paradicsom és a bimbóskel palántázása sem. Akár a már letermett borsó helyébe, sekély ásást és gondos gereblyézést követően, újból vethetünk csemegekukoricát, céklát, fürtös uborkát, karós- és bokorbabot. A kifejlődő karfiolrózsák felső leveleit törjük be árnyékolónak a barnító napsugarak ellen. A sűrűn kelt vetések ritkítása vagy ritkítás szerű szedése is fontos.

Karózni kell már a folyton növő paradicsomot és a karós babot is. Ha hármasával-négyesével összekötjük a karók csúcsát, szilárdabb lesz a támasz és közöttük jut hely egy-egy karalábé, bimbóskel palántának is.

A virágok közül a már elnyíltak szárait a föld felszínétől arasznyira vágjuk vissza. Az elvirágzott díszcserjék, a futó- és bokorrózsák elnyílt virágrészeit csípjük le egy-három levéllel együtt.

A kétnyári virágok a melegtől ilyenkorra már elsatnyulnak. Szedjük ki őket, s ha őszre palántát akarunk belőlük, most vessük el magjaikat. Az áttelepítésre kerülő tulipán és más elvirult hagymások évelő hagymáit most szedjük fel és tároljuk száraz helyen a nyárvégi kiültetésig. A már elvirágzott évelőket is most szaporíthatjuk: a tőről leválasztott gyökeres hajtásrészeket mélyen kapált, gereblyézett talajba ültessük. Az elvirult egynyári virágokból "másodvetést" is csinálhatunk: a fátyolvirág a nyár második felében ismét szépen kivirágzik.

Minden növény szebben fejlődik, ha az öntözésen kívül tíz-tizennégy naponként két-három ezrelékes (egy liter vízben két-három gramm szilárd műtrágya vagy tápsókeverék feloldva) tápsóoldatot is kap. A 6-8 cm-es gyepet nyírjuk le és a nyírás utáni második öntözéskor tápoldatozzuk. A nyírás előtt mindig szedjük ki a gyomokat.

A futórózsák és a kúszócserjék többségének fásodó hajtásai lehúzva a földre és a nyirkos földdel vastagon betakarva gyökérképzésre serkenthetők. Egy-három év múlva leválaszthatók és önálló növényként nevelhetők tovább.

A rendszeres nyírással nevelt sövényeket nyírjuk meg úgy, hogy a gyenge fejlődésűeknél a hajtások fele, az erős növésűeknél kétharmada maradjon meg.

Mindezek mellett még most is a gyomtalanítás az egyik legfontosabb munka a kertben. A kapálás fárasztó, de veszélytelen gyomirtó eljárás. Vegyszerrel legfeljebb azon a helyen irtsuk a gyomokat, ahol ez veszélytelenül megoldható: erre alkalmas gyomirtó szerrel.

JÚLIUS

A július már meleg nyári hónap, ezek szerint alakulnak ilyenkor a kerti teendők is. A korai érésű gyümölcsök már javában szüretelhetők. A cseresznye szedésekor ügyeljünk arra, hogy minél kevesebb vesszőrészt szakítsunk le a gyümölccsel, mert egyébként sok értékes, a jövő évi termést adó termőrészt te szünk tönkre. Szedés után a fák és a bokrok alatti hulladékot mély kapálással forgassuk a talajba, vagy összegyűjtve ássuk el. A már négyéves szamócatöveket a termés leszedése után tépjük fel gyökerestől és a helyüket ássuk fel. Rövid tenyészidejű zöldségféléket, például karalábét, vagy fürtös uborkát termelhetünk az eper helyén.

A termés nélkül maradt őszibarack hajtásokat is legjobb ilyenkor levágni. A szőlőnél a harmadik kötözésre is sor kerülhet. A hónaljhajtások és a támasztékon jóval túlnyúló hajtásrészek korrigálására is fordítsunk gondot. A hajtások négy-öt araszszal legyenek csak magasabbak, mint a támaszték. A kötözéskor csípjük vissza a levélhónaljakban előtört oldalhajtásokat a második levelük felett és a fürtöket tartó hajtásokat a negyedik-ötödik levelüknél. A szükség szerint végzett növényvédő permetezést pedig kapcsoljuk össze Wuxal lombtrágyázással. (0,2-0,4%-os töménységű lombtrágya-szert használjunk 2-3 alkalommal) A lombtrágya-szerrel kevert permetlé növeli a gyümölcstermő növények fejlődését és terméshozamát is.

A veteményesben, ha eddig elmaradt, pótoljuk a futóbab és a folytonnövő paradicsom karózását. A paradicsomtöveket vissza vághatjuk harmadik-negyedik fürtjük felett, mert akkor nagyobbak lesznek bogyóik. Termés nélküli oldalhajtásaikat se hagyjuk meg. Még mindig vethető, akár a már letermett növények helyébe a vajbab, az uborka, az őszi retek, a spárgatök és a cékla.

A virágok elnyílás utáni eltávolítására is szakítsunk időt. Ne tűrjük meg a pusztulásnak indult növényrészeket, mert további pusztulások kiindulópontjai lehetnek.

Most még segíthetünk azon a gyakori bajon, hogy fenyőfacsemeténk csúcsa valamilyen okból nem fejlődik. A legegyszerűbb, ha a csúcs alatt levő oldalhajtások közül az erre legalkalmasabbat óvatosan a csúcs helyébe hajtjuk és ebben a helyzetben kikötjük egy kis lécdarabhoz, amit a törzshöz kötözünk. A lombhullató fák elpusztult csúcsrésze helyett természetesen ugyanúgy nevelhetünk új csúcsot.

Leggyakoribb feladatunk az öntözés. Az a legfontosabb, hogy elegendő vizet kapjanak a növények. A jó öntözés biztos jele, ha már nem szivárog be gyorsan a víz, hanem néhány pillanatra megmarad a felszínen, s ha a beszivárgás után megint megöntözzük a növényt, akkor a víz már megáll a földfelszínen. Az ide-oda csapongó felületes öntözés, kevés vízzel többet árthat, mint amennyit használ. Arra is ügyeljünk, hogy a szokással ellentétben a fák és bokrok alatt lévő növényeket is alaposan öntözzük meg, hiszen itt rajtuk kívül a fák és bokrok is fogyasztják a vizet. Ne sajnáljuk a fáradságot és amennyiben csak lehet, a terebélyes bokrok és fák lombozatára is juttassunk az öntözővízből. A tápanyagigényes növények öntözését pedig összekapcsolhatjuk a vízben oldódó nitrogén és kálium műtrágyák legfeljebb két-három ezrelékes oldatának használatával. A gyepnyírást is ismételjük meg, valahányszor meghaladta a fűszálak magassága a nyolc-tíz centimétert.

AUGUSZTUS

Az augusztus még igazi nyári hónap. A különféle termésbegyűjtések mellett azonban olyan fontos kerti tennivalók is adódnak, amelyek a későbbiekre ugyancsak jelentős kihatással lesznek.

A még ezután termést érlelő almák, körték esetében a gyümölcsök súlyával láthatóan túlterhelt ágakat támasszuk alá, nehogy lehasadjanak. Ha eddig elmaradt volna, még lekötözhetők vízszintest megközelítő helyzetbe, az ezt igénylő sövény és termőkaros vagy karcsú orsó formára nevelt fák hajtásai. Amennyiben túl sok a hajtás, akkor néhány már most tőből eltávolítható. Ha nem vagyunk biztosak a levágás helyességében, ehelyett csupán megcsavarhatók a tengelyük körül, amíg megroppannak, mert ettől is azután berakódhatnak termőrügyekkel, illetve erős továbbnövekedés helyett, termőkké válhatnak.

Le kell metszeni a letermett málnavesszőket is, valamint az egyéb gyümölcstermő bokrok bármilyen okból pusztulásnak indult részeit. A koros gyümölcsfák ágain, törzsén megjelenő, erősen felfelé törő úgynevezett vízhajtásokat is tőben le szokás vágni, azok kivételével, amelyek az elpusztult, hiányzó részek pótlásához továbbnevelésre kínálkoznak. A gyümölcstermő növények ilyenkor még csak legfeljebb két-három ezrelékes töménységű lombtrágyázást kapjanak tápanyag-kiegészítésként és ezt is csupán egy-két alkalommal. Náluk az öntözést is be kell fejezni, hogy a hajtásaik időben, jól beérjenek. Elgyomosodniuk viszont, továbbra sem szabad.

A szőlőtőkék főhajtásait és öt-hat leveles oldalhajtásait ilyenkor vissza szokás csípni és ez szükség esetén megismételhető. A hónaljhajtások ismételt kurtításán és a támasztékon túlnyúló hajtásrészek levágásán kívül, leszedhetők azok a levelek is, amelyek túlságosan beárnyékolják a fürtöket. Ez egyféle megelőző növényvédelmi eljárás is, a fürtpusztító gombás betegségek ellen. Ugyanezért a már rothadásnak indult fürtrészek is kicsipdeshetők hegyes ollóval, mielőtt tovább fertőznének. Érdemes időt szánni a fürtök túl sűrű bogyóállományának megritkítására is, kiváltképpen a tömött fürtű csemegeszőlő fajtáknál. A bogyók zsendülésekor, vagyis amikor kezdenek színeződni, elérkezik az utolsó kapálás ideje is. Az öntözést ilyenkor már ugyancsak be kell fejezni.

A veteményesben most még vethető cékla- és spenótmag, más, már letermett növény helyébe is. Hasonlóképpen, akár másodterménynek, újravethető borsó, fejessaláta is, őszi fogyasztásra. Kapálni már nem szükséges azoknak a veteményeknek a talaját, amelyek levelei elborították a talajfelszínt, de időnként még közülük is kihúzgálhatók kézzel az elhatalmasodó gyomok. A paradicsomnál és a paprikánál továbbra is a rendszeres, legalább tíznaponkénti szedéssel segíthető elő további termés kifejlődése. Ha szükséges, a hónap végéig még öntözhetők és tápoldatozhatók a zöldségnövények.

A virágoskertben már elvirágzott évelő virágok szükségessé váló áttelepítése is megkezdhető, hogy őszig, az ismételt öntözésük mellett, még jól begyökeresedjenek. Az elgyomosodott, sűrűn benőtt sziklakertrész szétszedésére és újratelepítésére is ez az időszak alkalmas. Most szaporíthatók azok az évelő virágok, amelyek már elvirágoztak és többtövűvé váltak, tehát a földből kiemelt tőrészük egyszerűen szétszedhető. Az elvirágzásuk után kell kiszedni a liliomhagymákat is, hogy szaporításukhoz leválaszthassuk oldalukról a sarjhagymákat. Ezek a nagy hagymákkal és az újonnan beszerzettekkel együtt, mielőbb kerüljenek visszaültetésre, a továbbnevelésükhöz alkalmas napos helyen, előzetesen jól fellazított nyirkos talajba, mert ha hosszú ideig éri őket szabad levegő, károsodhatnak.

Ilyenkor lehet megpróbálkozni a bukszus, borostyán és másféle örökzöld cserje, valamint a törpe és kúszórózsák szaporításával is. A kis arasznyi hosszan levágott hajtáscsúcsúk lelevelezett alja, lehetőleg előzetesen gyökereztető hormonporba mártás után, keményre nyomkodott nyirkos homokba eldugványozva, befőttesüveg vagy fóliaborítás alatt többségében jól meggyökereztethető. Továbbneveléshez már jó minőségű földbe kell kiültetni. A nemes rózsatövek és más oltással-szemzéssel szaporított növények tövében előtörő úgynevezett vadhajtásokat, mielőtt megerősödnének, a földből kibontva, lehetőleg közvetlenül az eredési helyüknél le kell vágni.

Az időközben kiszáradt, megritkult gyepfelület ilyenkor pótolható, illetve újítható fel új vetéssel, de az új gyepfelület kialakítására is ez az időszak szokott a legalkalmasabbnak bizonyulni. Ezt követően ugyanis még a tél beálltáig úgy megerősödhet az új vetésű fű, hogy legalább egy nyírást is megérhet. Még a teljes kinyílásuk előtt le kell vágni a sárga cickafark, szalmarózsa szálakat, akárcsak az egyéb szalmavirágok kinyílt virágokkal teli szárrészeit, hogy ezután tízesével összekötve, fejjel lefelé felfüggesztve, száraz, szellős, nem napsütötte helyen, jól megszáradhassanak a későbbi felhasználásukhoz. Az árvácska, a százszorszép és minden más kétnyári virág magját is el kell most már vetni, szabadföldi kis palántanevelő ágyásokba. A korábbi vetés kis növénykéi pedig már kipalántázhatók kiszemelt helyükre továbbgyarapodásuk érdekében, amit még a szükség szerinti öntözés is segítsen.

hoxa.hu
Hozzászólások (0)add
Szólj hozzá Te is!
quote
bold
italicize
underline
strike
url
image
quote
quote
Smiley
Smiley
Smiley
Smiley
Smiley
Smiley
Smiley
Smiley
Smiley
Smiley
Smiley
Smiley

security image
Írd be a képen látható karaktereket


Copyright 2007. All Rights Reserved.
busy
 
< Előző   Következő >