erdélyi
kertészeti portál







Erdélyi kertészeti cégkatalógus

































Top Gardening Exotic Flowers Plants  Seeds
All Gardening Sites




A tőkepusztulás szőlőfajták szerinti alakulása
2008. január 21. hétfő
Share this!
ImageA kiegyenlített, évről évre az elvárásaink szerint alakuló terméshozam egyik alapfeltétele a hiányoktól mentes ültetvény.

Tőkéink egy része azonban idő előtt elpusztul! A tőkehiány mértékét többek közt az egyes szőlőfajták tőkepusztulásra való hajlama is befolyásolja. Ezt már a telepítés előtt, a fajták megválasztásakor is érdemes tekintetbe venni.

A szakemberek szerint a tőkepusztulás a magasművelésű szőlőkben évente átlagosan 1–1,5%, de az állománycsökkenés szélsőséges esetekben akár 2% feletti is lehet. A tőkehiány mértéke a telepítés után 15–20 évvel könnyen elérheti a lehetséges tőkeszám 20–30%-át is.
A szőlőtőkék korai elhalásának sokféle oka lehet; legtöbb esetben kórtani okra vezethető vissza, de különböző „nem fertőző tényezők” (pl. cserebogár, filoxéra) is okozhatják. A „csökkent biológiai értékű” telepítési anyag már az ültetvény első éveiben tőkehiányokat eredményezhet. A tőkepusztulás hátterében tartós belvízhatások, talajtani okok, elemi károk (pl. téli fagyok, aszály, jégeső), toxikus anyagok is állhatnak. A tőke elhalásához vezethetnek azok a hibák is, melyeket a telepítés és a termesztéstechnológiai műveletek végzése során követünk el. Említhetjük például a rosszul megépített támaszrendszert, a művelőeszközök által okozott sérüléseket, az agrokemikáliák helytelen használatát, vagy a túlterhelést.
A magasművelés térnyerésével egyértelműen megnőtt a korai tőkeelhalás jelentősége. A tőkék pusztulása a széles sorközű szőlők terjedelmes tőkéi esetén – a nagy biológiai igénybevétel miatt – jelentősebb mértékű, mint hagyományos, lényegesen kis egyedi terhelésű tőkeformákon. A pusztulás mértéke az egyes szőlőfajták szerint különbözhet. Fagykármentes környezetben a szőlőfajták elhalásra való hajlama az alanyfajtával való affinitásuk, természetes ellenálló-képességük, származásuk, növekedési erélyük, magasművelésre való alkalmasságuk és terhelés-érzékenységük függvényében eltérő lehet.

Image


A magasművelést legjobban a minőségi fehér- és vörösborszőlő fajták, legkevésbé a csemege- és tömegborszőlők bírják. Legkevesebb tőkehiány a nyugati (occidentalis) változatcsoport, illetve a keleti (orientalis) változatcsoport caspica változat-alcsoport fajtái esetében találhatunk. A pontuszi fajták magasművelésű tőkéinek nagyobb mértékű pusztulását minden bizonnyal terhelésre való nagyobb érzékenységük váltja ki. A csemegeszőlő fajták jelentős mértékű tőkeelhalása feltehetőleg környezetigényességükkel magyarázható.
Vizsgálatainkat a mátrai borvidék mátrai körzetében, Nagyrédén végeztük. A felvételezést a nagyrédei Szőlőskert Borászati és Hűtőipari Zrt. fajtagyűjteményében hajtottuk végre. Arra a kérdésre próbálunk választ adni, hogy azonos korú, művelésmódú, üzemi kezelésű szőlőültetvényben milyen eltérések jelentkezhetnek az egyes fajták szerint. Az ültetvény Moser művelésű, sor- és tőtávolsága 3 × 1 m. A szőlőt 1989-ben telepítették fajtánként 96 tőkét ültettek. A 120–130 cm magasságban nevelt kordonkarokon alapvetően cseralapos metszést folytattak. 2006-ban összesen 45 fajtát értékeltük ki. A felmérés során a telepítésből származó tőkéket vettük figyelembe. Ezúton is köszönöm Fazekas István, Lukácsy György és Kállai Tamás segítségét.
A telepítés után 17 évvel az egyes fajták tőkeállományában jelentős különbségek adódtak. Eredményeinket a táblázatban foglaltuk össze.

Image
Image


A tőkehiány – évi 1,5%-os pusztulást feltételezve – átlagosan 25,5%-ot érhetett volna el a vizsgált időszak végére. Ezzel szemben a 45 fajta átlagában mindössze 7,5%-os hiányt tapasztaltunk. Az éves tőkeelhalás tehát az egész ültetvény átlagában kevesebb, mint 0,5%-os volt. Ez minden bizonnyal összefügg a nagyrédei ökológiai adottságokkal és a termesztéstechnológia gondos kivitelezésével. Viszonylag kedvező eredményeink azzal is magyarázhatók, hogy az általunk vizsgált fajták többsége korai elhalásra kevésbé hajlamos minőségi fehér- és vörösborszőlő. A fajták származása, illetve a keresztezéses nemesítéssel nyert fajták eredete szerinti összesítésben a legtöbb tőkehiányt a fajtahibrideknél, a legkevesebbet a fajhibridek esetében találtunk.
A Nektár és a Kármin esetén 25%-ot meghaladó tőkehiány jelentkezett. A Cegléd szépe és az Alexandriai muskotály csemegeszőlő fajtákat évi 1–1,5% közötti tőkepusztulás jellemezte. Viszonylag magas volt a kiesett tőkék száma a Rizlingszilváni és a Pinot blanc fajtáknál is. 10% feletti tőkehiányt regisztráltunk még a Furmint, a Blauburger, a Boglárka és a Cserszegi fűszeres fajtáknál. Két fajhibrid is ebbe a kategóriába került: a Zalagyöngye és a Csillám. Örvendetes, hogy a vizsgált 45 fajtából 33 esetén 10% alatti tőkehiányt számoltunk.
Az occidentalis származású fajtáknál alapvetően 6% alatti tőkehiány értékeket regisztráltunk. Nem találunk kellő magyarázatot a Pinot blanc viselkedésére; nyugati származása ellenére e fajtánál viszonylag nagyobb mértékű, 13,6%-os elhalás lépett fel. A keleti változatcsoporthoz tartozó szőlők – az adatok összesített értékelése alapján – kevéssé hajlamosak tőkepusztulásra. Az ide sorolható fajták közül a legjobb eredményt a Kékfrankos és a Leányka adta. A pontuszi fajták közül a Furmintnál fedeztük fel a legtöbb, 10% feletti hiányt; a Hárslevelű és a Sárga muskotály egyaránt 5%-os tőkehiányt adott. A klasszikus értelemben vett csemegeszőlők Nagyrédén nem szerepeltek rosszul. A Cegléd szépe, az Alexandriai muskotály, továbbá a Boglárka kivételével 10% alatti tőkehiányt mutattak. Kiemelendő a Pölöskei muskotály és a Favorit alacsony pusztulási aránya. Az egyébként rossz oltvány-kihozatali százalékkal is jellemezhető Cegléd azonban vitathatatlanul hajlamos az elhalásra. A nagy termőképességű, terhelésre viszonylag érzékeny fajták közül a tőkepusztulási hajlam tekintetében csak a Rizlingszilváni, kisebb mértékben a Zalagyöngye és a Csillám emelkedett ki. Néhány fajta esetében egyáltalán nem jelentkezett tőkehiány. Ezek a következők: a Királyleányka, az Ottonel muskotály, a Zenit, a vörösborszőlő fajták közül a Merlot és a Cabernet franc.

Dr. Zanathy Gábor

Agro Napló,Országos mezőgazdasági szakfolyóirat - XII. évfolyam - 2008/01

Az Agro Napló engedélyével.
Hozzászólások (0)add
Szólj hozzá Te is!
quote
bold
italicize
underline
strike
url
image
quote
quote
Smiley
Smiley
Smiley
Smiley
Smiley
Smiley
Smiley
Smiley
Smiley
Smiley
Smiley
Smiley

security image
Írd be a képen látható karaktereket


Copyright 2007. All Rights Reserved.
busy
 
< Előző   Következő >